A Voyager 2 űrszonda egy téves parancs miatt két fokkal elfordította az antennáját a Föld irányából, melynek eredményeképpen képtelen parancsokat fogadni vagy adatokat küldeni. A NASA abban reménykedik, hogy októberben, amikor az antenna megint alaphelyzetbe kerül, a kommunikáció is automatikusan újraindulhat.

Az űrszonda július 21. óta képtelen utasítást fogadni vagy információt küldeni a NASA Mélyűri Hálózata (Deep Space Network) számára, és a földi irányítóktól sem kap parancsokat. Mindezek ellenére még nem veszett el minden remény a csaknem 46 éve kutató űrszonda számára.

Az űrkutatási hivatal - helyi idő szerint - hétfői közlése szerint Ausztrália fővárosában, Canberrában próbálják antennával befogni a Voyager 2 elszórt jeleit, de legalább 18 óra szükséges ahhoz, hogy az űrszondáról egy jel eljusson a Földig. Az antenna a Voyager 2 tartózkodási helyének irányába is folyamatosan küldi a megfelelő parancsokat abban a reményben, hogy újra kapcsolatba léphet a szondával - közölte a NASA Voyager-küldetéseit irányító bolygókutató űrközpontja (Jet Propulsion Laboratory, JPL).

Kedden a NASA bejelentette, hogy észleltek egy jelet, mely a Voyager 2-ről érkezett, ez megerősítette, hogy az űrszonda "egészségi állapota továbbra is jó".

Amennyiben a próbálkozások nem bizonyulnak sikeresnek, a Voyagert úgy programozták, hogy évente többször visszaálljon az eredeti helyzetére, és antennáját újra a Föld felé irányítsa. A következő visszaállítás október 15-én történik, amely a NASA szerint lehetőséget adhat a kommunikáció folytatására. Arra számítanak, hogy az űrszonda időközben a számára kijelölt pályán marad.

A Voyager 2 több mint 19,9 milliárd kilométerre található a Földtől, és becslések szerint óránként 55 ezer kilométeres sebességgel száguld a csillagközi térben.

A Voyager 2 és ikertestvére, a Voyager 1 az első, ember alkotta űreszközök, amelyek elhagyták a Naprendszert és a helioszférán - a Naprendszer űrből érkező sugarakkal szembeni első védővonalán - kívül működnek. 2018-ban, valamint 2012-ben érték el a csillagközi űrt. A szondákat azzal a céllal hozták létre, hogy a Naprendszer külső bolygóinak ritka, körülbelül 176 évente előforduló együttállását kihasználva a Jupitert és a Szaturnuszt tanulmányozzák.

A Voyager 2 az egyetlen olyan űrszonda, amely elrepült a Neptunusz és az Uránusz mellett, a Voyager 1, amely 24 milliárd kilométerre van a Földtől, az emberiség legtávolabbi űrhajója.

Mindkét űrszondán elhelyeztek egy adathordozót a Föld hangjaival, képeivel és üzeneteivel, hogy világunk történetét megosszák a Földön kívüli civilizációkkal.

Fotó: Wikipedia